Victoria és a tartózkodásunk meghosszabítása

A ház ahol a család (szülők és két kamasz korú gyerek) élt és ideiglenesen a mi szállásunk is volt mindössze pár perc sétára volt csak az óceántól. Szinte minden nap, ill. amikor az időjárás megengedte lesétáltunk a partra. 

Ilyen és ehhez hasonló látvány fogadott bennünket. Csodálatos volt!

Közben közeledett az idő a hat hónapos kanadai tartózkodásunk lejártához. Szerettünk volna még maradni az országba ezért próbáltuk megtalálni a módját annak hogy meghosszabíthassuk a tartózkodásunkat. Volt egy olyan lehetőségünk hogy újra megkérjük ehhez az engedélyt a kanadai kormánytól (Visitor Record). Ki kellett töltenünk egy formanyomtatványt, csatolni kellett magunkról egy fotót és szükségünk volt az útlevelünk másolatára is. Plusz volt még egy összeg amit ki kellett fizetnünk illeték gyanánt.

Victoria kezdetek

Kicsit késve és elég fáradtan ugyan, de szerencsésen megérkeztünk a következő (sorrendben a harmadik) Helpex helyünkre. Rajtunk kívül volt még egy másik segítő is itt Mexikóból.
Vasárnap lévén rögtön szabadnappal kezdtünk. Így egy kisebb pihenő után már volt is az első napon lehetőségünk arra hogy kicsit ismerkedjünk a várossal. Kb. 10 perc sétával már a belvárosban voltunk. Tavaszias volt az idő és végre láthattunk zöld füvet is.

Másnap reggel kezdtünk csak neki a ránk váró feladatok elvégzésének. Az itt tartózkodásunk alatt végeztünk kinti munkát és benti gipszkarton ill. varró munkát is. 

Ez egy nagyvárosi kertes ház volt ahol a házigazda kertészkedett és voltak háziállatai is. Nyulak, csirkék, fürjek és kacsák.

Indulás Victoriába

Március 5. reggelre sikerült repülőjegyet vennünk. Edmontonból Victoriába fogunk repülni a WestJet légitársasággal. Néhány napunk volt még a farmon az indulásig, ami már gyorsan eltelt. A házigazda vitt el bennünket Lloydminterbe, ahonnan busszal mentünk tovább Edmontonba. 

Az utolsó napunk elég hosszúra sikeredett. Szelektálnunk kellett a ruháinkból is néhány darabot, de azért sikerült mindent összepakolnunk. Két kézipoggyásszal és két hátizsákkal hagytuk el a farmot.

 

Lloydminterbe az utunk zökkenőmentesen és gyorsan telt. A buszunk indulásáig volt még néhány óránk, így beültünk egy közeli McDonald's-ba meginni egy kávét és melegedni egy kicsit.

Miután megérkezett a buszunk a lloydminsteri buszmegállóba felszálltunk rá és Edmonton belvárosáig le se szálltunk róla. 

Késő délután volt már és be is sötétedett mire a városba értünk. Ismételten hideg és szél fogadott bennünket Alberta tartomány első számú városában. 

Innen a repülőtérre mentünk, ahhonan csak másnap kora reggel indult a gépünk Victoria repülőterére.